A weimári vizsla Magyarországon

Sokan talán úgy vélik, hogy a weimári vizsla Magyarországi megjelenése az 1990-es évek közepére tehető. Ez a feltételezés nem fedi a teljes valóságot, mindösszesen a rohamos megjelenés és állománynövekedés időszaka a fent említett dátum.
Az első hivatalos Magyarországi regisztrálása azonban ennél sokkal régebbre tehető. 1939-ben az Országos Vizsla Törzskönyve, az 1939. XIII/N kötetének 531-es száma alatt jegyezték be az első egyedet. Az 1937. május 25-én született Don Von Alba Regia nevű kan tenyésztője, bizonyos „Máté Ferencz” volt. A kutya törzskönyvi nevében szereplő Alba Regia a tenyésztő lakhelyére, Székesfehérvárra utal. Mivel a hivatalos bejegyzés értelmében a tenyésztő hazai illetőségű, ezért joggal feltételezzük, hogy az elsőnek titulált kan, nem lehet az első, hiszen az anyjának is magyarországi „állampolgárságúnak” kell lenni. Erről azonban hivatalos bejegyzést, törzskönyvi vagy egyéb adatot nem találtunk.

Az ezt követő viharos időszak, a II. Világháború szörnyű évei, mint annyi mindent Magyarországon, a weimári vizslázást is lemosta a vadászat és a hazai kynologia színpadáról.
A háborút követő esztendőkben a hazai vadászkutyásoknak épp elég nehézséget jelentett nemzeti kincsünk, a magyar vizsla állományának megmentése, nem jutott már gond más fajták elterjesztésére, fejlesztésére.
A következő „írásos emlék” , amelytől a mai egyedszámokat is jegyzik egy 1988-as,  - már FCI – MEOE -  törzskönyv. A komárnói tenyésztésű szuka kapta a MET WEIM 1-es számot.
Jellemző az akkori törzskönyvezési viszonyokra, hogy a kutya színét homokszínűnek jeleníti meg. 50 év telt el, és valószínű, hogy a 80-as évek végén kutyázók jelentős része még soha nem találkozott ezzel, a megjelenésében és karakterében különleges fajtával. Az „1-es szuka” azonban még mindig nem hozta meg a „weimárizási” kedvet. Nem sokat tudunk erről a kutyáról, sem munka, sem pedig küllemi minősítéseiről, teljesítményeiről.

Az igazi változást az 1993-94-es évek hozták, amikor is szinte egy időben került Magyarországra 3 különböző tenyészetet és vérvonalat képviselő kutya. 2-es számon egy osztrák kant, 3-ason egy francia tenyésztésű, kiemelkedő ősökkel rendelkező szukát, míg 4-es törzskönyvi számmal egy kiváló kennel egyik holland vonalát képviselő szukát regisztrált a hazai törzskönyvezés. Látszik a kiválasztott tenyészetek minőségéből, hogy a hazai kezdet kiemelkedő egyedekkel indult.

A fajta magyarországi tenyésztését 1996-tól számolhatjuk, ekkor született meg ugyanis az első hazai alom.
Sajnos, mint azt más fajtáknál is tapasztalhatjuk, a népszerűség, - esetünkben a weimári különleges és egyedi megjelenése, szépsége – rohamos tenyésztői kedvet hozott, ami sok esetben meggondolatlan, szakmailag erősen kifogásolható párosításokat eredményezett.
Reményeink szerint a hirtelen fellángolást sikerült a tudatos tenyésztési követelmények bevezetésével - a német vizslafajtákra kötelezően előírt szabályokkal -, egy szakmailag végiggondoltabb, a fajta érdekeit képviselő tenyésztői munkával felváltani.
Azt gondolom kijelenthető, hogy minden fajtánál, így a weimári vizslánál is, a tudatos tenyésztői munka mindig szem előtt kell hogy tartsa az eredeti tenyésztői célokat. Az eredeti tulajdonságokon csak javítani érdemes. Egy jó weimári vizsla – mint vadászkutya – munkateljesítményében kifogástalan, megbízható, küllemében tetszetős, a standard előírásainak megfelelő. A csak egyik, vagy csak másik irányba való elmozdulás mindig a fajta össztulajdonságainak romlásával jár.
A show vonal, melynek számos képviselője van és ami elsősorban a tengeren túl dívik, szoborszerű kutyáikkal gyakran szem elől tévesztik az idegrendszer, a vaddal és vadnál való viselkedés, az orrjóság rendkívüli szerepét. Látunk hasonlóan nem kívánatos példákat, elsősorban tőlünk északra található tenyészetekben, ahol a munkairányultság nem veszi figyelembe a fajtajelleget jelentő méreteket, test és fejformákat, fogazattal kapcsolatos előírásokat, szögeléseket.
Az 1996-97-es éveket követően az éves születési egyedszám meghaladta az 50-et. A 2000-es és  2006-os évek közötti születésekkel kapcsolatban elvégzett felmérések szerint, a 2001-es évben a regisztrált születés jelentősen lecsökkent, az azt megelőző évekhez képest, alig érte el a 30 egyedet, majd az ezt követő két évben újra 50 fölé emelkedett, majd ismét 2 éven keresztül alig haladta meg a 30-at a származási lappal ellátott kölykök száma.
Ma élő egyedek száma 300 körül mozoghat.

A 2000-es évek elején megjelentek hazánkban is a weimári vizsla kevésbé ismert változataként aposztrofálható hosszúszőrűek egyedei. Népszerűsége nem közelítette meg a rövidszőrű weimári vizsláét, - egyedszáma 2007-re sem sokkal haladja meg a 20-as számot - ez betudható talán annak, hogy mi magyarok a rövidszőrű vadászkutyákat részesítettük mindig is előnyben.
Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy a rövidszőrű magyar vizsla esetében a tenyésztés tudatossága több száz évre tekint vissza, míg a drótszőrű mindössze 40 éve került kitenyésztésre.  (A hazai rövidszőrű német vizsla állománya is többszöröse a drótszőrű változaténak, míg ez a mutató Németországban pont az ellenkezőjére világít rá. )

A 2000-es évektől egyre több hazai vadász mellett láthattunk már dolgozó weimárit, de tényként jelenthetjük ki, hogy hazai vadászaink jelentős részének kiképzői felkészültsége talán még alatta van a kívánalmaknak, így a kissé konok, több kényszeridomítást igénylő és tűrő, nagyobb tudást és tapasztalatot kívánó vizslafajta nehezebben mutatja meg kiváló képességeit. Szerencsére azonban egyre többen ismerik fel a fajta erényeit, hiszen mind apróvadas munkában, mind pedig a nagyvad utánkeresésben egyre többször bizonyítja azt.

Reméljük, hogy hazánkban már megszokott fajták, - úgy mint a magyar és a német vizsla -mellett a weimári is egyre több szerepet kap majd a „zöldruhásoktól”. Jól felkészített és bevadászott, a hazai vadászaink által megszokottnál lényegesen jobban terhelhető weimaraner, sok-sok vadászt fog még munkájával megörvendeztetni.

Vadászati képességét mutatja az is, hogy a magyar vadászkutyások talán legnevesebb seregszemléjét és munkaversenyét jelentő Hortobágy Kupát a 2005-ös évben Tóth Zoltán hosszúszőrű weimari vizslája nyerte meg, ezzel kivívta a szakma széleskörű elismerését.

A vadászkutya magazin hozzájárulásával